Sepsimagyarós ősi székely falu. Nevét a környéken lévő mogyorós területeiről kaphatta. 1512 - ben Monyijoros néven, 1567 - ben Mogyorós, majd 1678 - ban Magyarós néven szerepel. 1834 - től hivatalosan Sepsimagyarósnak nevezik.

   A Háromszéki-medence deli szegélyén, a Bodzafordulói hegyek északi nyúlványainak előterében fekszik, a Cseretető alatt, 574 m tengerszint fölötti magasságban (1. kép). �A falu közelében van a Kuruchalom, ahol a kuruc vezérek pihentek� - tartja a száj-hagyomány. A 2002 - es népszámláláskor összesen 111 lélek élt itt. 

   A falu református temploma (2. kép) 1752 - ben épült, amelynek még ma is eredeti szépségében láthatóak a hatszögű, ólomkeretekbe foglalt, hutaüveges ablakai. Orgonakarzatának mellvédjén virágmintás díszítmények láthatóak. Harangtornya megőrizte a kor építészeti jellegzetességeit. 

   A templom előtt kopjafa áll Kóréh Ferenc (1910 - 1996) újságíró, az egykori sepsiszentgyörgyi Székely Nép szerkesztője, majd az Amerika Hangja rádióállomás munkatársának emlékére (2001). Nevét viseli a falu művelődési otthona (3. kép).

   Jelesek: Sepsimagyarósi Bartha László, XVIII. századi földrajzi utazó, író, Teleki Sándor (1894 - 1952) református lelkész, egyházi író, Fodor János (1899 - 1969) és Fodor Sándor (1902 - 1954) közéleti személyiségek, Fodor Sándor (S) a faluról írt monográfia szerzője, Telch-Dancs Rózsa lapszerkesztő (Torontó).

   Befektetési lehetőségek: mezőgazdaság (főkép állattenyésztés), kézművességek, népművészet, idegenforgalom, faluturizmus.