Templomok

 

 


UZON


 

fotó: Magyari Hunor

 

REFORMÁTUS TEMPLOM

 

Uzon főterén áll a református templom. Az uzoni egyházi gyökereket a 14. században kell keresni, hiszen az említett 1332-es tizedjegyzékben már önálló egyházközségként szerepel. Lakói ekkor a római katolikus vallást gyakorolták, de a 16. század második felében, valószínűleg a brassói Johannes Honterus tanainak köszönhetően, protestáns hitre tértek.

A református templom és a torony az évszázadok során jelentős átalakításokon ment keresztül, ezért eredeti stílusa, formája felismerhetetlen. Csupán régészeti feltárás tisztázhatná, hogy Uzon első temploma milyen alaprajz szerint készült. Feltehetően a 15. század végén került sor a templom gótikus átépítésére. Erre az időszakra tehető az egykori kaputorony és várfalak építése is. A templomot várfal vette körül, amit 1901-ben lebontottak, s amelyről Orbán Balázs így írt: „Az ostromot látott ódon falak köridomú 250 lépés kiterjedésben körítik a templomot s még most is 5–6 öl magasságban állnak.”

Báthori Gábor fejedelemsége alatt, 1612. szeptember 13-án a Géczi András által vezetett brassói szászok betörtek Székelyföldre, az uzoni vártemplomot bevették, és iszonyú rablást vittek végbe. Ugyanezen év október 16-án, ezúttal Michael Weiss királybíró vezetése alatt a brassóiak Uzont újból elfoglalták. 1671. június 28-án jegyzik: „egyéb pénze az eclesianak mind elkölt a torony építésire, mivel ekkor rakatott fennebb és sendelyeztetett a torony”. Egy 1680-as jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „ezen esztendőben a templom mennyezete renováltatott”. 1696-ban a templom körül lévő várfal nyugat felől való része 13 ölnyire a földig leomlott és kidőlt. 1704-ben a Rákóczi-féle szabadságharc idején az ütközetek közepette tűzvész pusztított a faluban, és a templom is ennek esett áldozatul. Az egyházközség levéltárában található Egyházlátogatási jegyzőkönyv (1701–1755) feljegyzései szerint „Az feljebb elmúlt háborúságos esztendőkbe, úgymint az 1704 elégetvén helységünket és Falunkot elégett és pusztult volt drága és ritka épületű Templomunk is…”

Az 1710-es jegyzőkönyvi bejegyzés szerint viszonylag nyugalmasabb évek köszöntöttek a falu lakóira, és hozzákezdhettek Isten házának az újjáépítéséhez. 1711–1720 között a romokra újraépítkeznek, a templomot újrazsindelyezik és lepadolják, ablakokat készíttetnek, újrarakatják a kő szószéket. 1738-ban viszont földrengés rázza meg a falut akkora erővel, hogy a harangok is megszólalnak. Ekkor még sikerült rendbe hozni a keletkezett károkat, de egy újabb, 1802-ben bekövetkező földrengés annyira megrongálta a templomot és a tornyot, hogy részben mindkettőt le kellett bontani. A ma is látható templom 1829-re készült el, a jelenlegi 38 méter magas torony pedig 1842–44 között épült. A földrengések azonban a 20. században sem kímélték a templomot, ennek következtében több alkalommal is javításra szorult. Legutóbb 2005-ben került sor a külső, majd 2009-ben a belső javításra, 2013-ban pedig a torony teljes felújítására.

A templom régi harangjait az első és a második világháborúban rekvirálták. Helyükbe egy 1922-ben a bukaresti Nicolae Spireanu harangöntödéjéből vásárolt 260 kg-os, valamint egy 1970-ben a kolozsvári Remmar Jenő műhe­lyében öntött harang került.
A templom orgonája 1911-ben készült, azonban az első világháború idején, a román katonák átvonulása nyomán elpusztult, és csak nagy áldozatok árán sikerült újraépíttetni az 1925-ös évben. A brassói Cioflec testvérek által készített kilencregiszteres orgona 1992-ben elnémult, és csak 2004-ben sikerült teljesen kijavíttatni és ismét megszólaltatni. Ekkor került sor a templomban található két fából készült karzat és a szószékkorona felújítására is a hollandiai Oude Tonge test­vérgyülekezet hathatós támogatásával.

Az Uzoni Református Egyházközség lelkipásztorai

  • Hilibi Nagy László 1569 – 1582
  • Sáfár János 1648 – 1658
  • Jancsó Péter 1658 – 1667
  • Abalai Márton 1667 – 1672
  • Papolczi Miklós 1672 – 1677
  • Csabai László 1677 – 1689
  • Zágoni András 1689 – 1709
  • Koré Tamás – bikfalvi 1709 – 1710
  • Lisznyai Intze István 1710 – 1744
  • Vásárhelyi János – esperes is 1744 – 1761
  • Intze Dávid 1761 – 1798
  • Intze Sámuel – a Dávid fia 1798 – 1826
  • Egerpataki Basa Mihály 1826 – 1828
  • Kisgalambfalvi Vékás József 1829 – 1848
  • Sükösd Sámuel 1848 – 1849
  • Kisbaczoni Benedek Ignac 1849 – 1867
  • Uzoni Pünkösti Ferenc 1867 – 1898
  • Uzoni Pünkösti István 1899 – 1948
  • Nagyobb Péter 1949 – 1959
  • Szabó József 1959 – 1992
  • Zsold Béla 1993 – 2002
  • Ungvari Barna Andras 2003



 

 


 

RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM

 

Az egyházközség már 1332-ben szerepelt Uzum néven, ekkor templommal rendelkező plébániának számított. A reformáció idején a katolikus egyház megszűnt. A katolikusoknak a 18. századtól udvari kápolnájuk volt, ahová a szentivánlaborfalviak is jártak. 1918–22 között a katolikusok templomot építettek, amelyet a szentiváni plébánosok láttak el 1943-ig, amikor önállósodott.

A papilakot 1967 és 1969 között építtette Nagy László plébános. Jelenleg az 1700 lelkes református és 300 ortodox (folyamatos beköltözés) mellett az 500 fős katolikus közösség szintén növekvőben van, nem annyira a természetes szaporulat, hanem inkább a beköltözések miatt (a filiában is). A nagyvárosokra jellemző gyökértelenség és közömbösség divatos a hívek körében.

 


 

 

ORTODOX TEMPLOM

 

 

 

Uzon Ortodox temploma 1832 – ben épült, védőszentje a Szűzanya születésének napja.

 

 

 

 


LISZNYÓ


 

REFORMÁTUS TEMPLOM

 

A református templom építésének idejét pontosan nem lehet tudni, de az 1977. évi földrengést követő általános javítás alkalmával, a templom belső és külső falán talált freskók a XIII, XIV századra teszik. A XIV század folyamán a kis katolikus templom helyére nagyobbat építettek. Sajnos az 1913-as javítás alkalmával nagyon sok műemlék jelleg megsemmisült. Ez alkalommal felszínre került, de visszafalazták a sekrestye ajtót és fölötte a MDCXXII (1622) feliratot. Ez a felírat mutatja, hogy a valamikor katolikus falu 1602 után tért át templomával a református hitre. A befalazott ajtó mellett egy kis vakablak van, a szentségtartó. Ez ma is látható.

A templom építése három szakaszban történt. Az első az épület keleti részének ¾ része, a nyugati fal külső felén lévő freskóig. A második építkezés a templom keleti felének alá boltívezése is, amely valószínű a mennyezet megerősítésére és szilárdan tartására készült. Az első boltív homlokzatán látható ANNO 1801, ami a munkálatok végzésének idejét jelenti. A boltív későbbi épülését az bizonyítja, hogy a lábazata csak a fal mellé van rakva és nincs beleépítve, de főként az, hogy az 1913-as javításkor a boltíves részen írások voltak, amelyek ennek oszlopai alá futnak be, és azon túl folytatódnak, jegyzi meg a javítások szemtanúja, az akkori lelkész Farkas István. A harmadik építkezés a templom nyugati részének a megtoldása a jelenlegi nagyságra 1804-ben. A torony, ami a templomot körülvevő várfalba épült bele később készült. A jellegzetessége, hogy a csúcsán a székely nemzeti címerben is megtalálható nap és hold tündököl.

A várfal építési adataira nincs konkrét bizonyíték, csak a torony lábánál lévő felirat Jakó Pál 1834, amiről feltételezik, hogy az építés éve. Az 1913-as javítások alkalmával a templom bejáratánál a következő feliratot festették fel: “Más fundamentumot senki nemvethet azon kívül, amely vettetett, mely Jézus Krisztus. I. Kor. III-11” Az 1 848-1849-es szabadságharc egyik ágyúja a lisznyói harangból készült. 1693-ban készült a lisznyói református templom kisebbik harangja, amelyiken a következő felirat látszik: Jesus Nazarenus Rex Judeorum Natus in Betlehem.- Verbum domini manet in aeternum. Ecclesia Lisnyaensis curavit fudi –Heinrich Lampen fudit me 1693.

 

 A Lisznyóban szolgáló lelkészek:

  1. 1714 – 1746: Szentkirályi József
  2. 1746 – 1796: Péter Mihály
  3. 1796 – 1819: Soos András
  4. 1819 – 1835: Szabó Péter
  5. 1835 – 1890: Diénes Antal
  6. 1890 – 1908: Antal Lajos
  7. 1908 – 1957: Farkas István
  8. 1958 – 1960: Dénes Dezse
  9. 1961 – 1964: Varga Ferenc
  10. 1964 – 1986: Szentgyörgyi Béla
  11. 1986 – : Derzsi György

 

 


 

RÓMAI KATOLIKUS KÁPOLNA

 

 A V. Sepsi-barcasági főesperesi kerülethez tartozó Nagyboldogasszony filia, melynek ellátó plébániája Uzon.

 

 


 


ORTODOX TEMPLOM

 

A kis létszámú ortodox gyülekezetnek két temploma is van. A Várárka tövében álló régebbit görög katolikusok építették és csak az 1940-es évek végén került az ortodox egyház tulajdonába. Védőszenntjei Péter és Pál apostolok. A Mária- templom az 1930-as években épült.

 

 

 


SZENTIVÁNLABORFALVA


 

RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM

 

Mint az erdélyi püspökség keleti részén fekvő plébániáinak zöme, a sepsi-szentiváni plébánia is a kunok térítésére alapított viszontagságos életű milkovi püspökséghez tartozhatott annak 16. századi pusztulásáig. Ezt követően kerülhetett az erdélyi püspökség fennhatósága alá, annak 1566-os fennállásáig, amikor a protestantizmus terjedésének hatására országgyűlési rendelettel megszüntették.

A reformáció a faluban a hívek unitárius hitre való átállását eredményezte, a katolikusnak maradt hívek a szomszédos uzoni nemes család, a Mikesek udvari kápolnájába jártak le szentmisére. Az erdélyi Habsburg-berendezkedéssel a katolikusok helyzete megváltozott. 1716-ban Mártonffy György személyében újból lett katolikus püspöke Erdélynek, s ezzel együtt a főbb állami hivatalokban is újból megerősödött a katolikus jelenlét. Ez a faluban is éreztette hatását, hiszen 1724-ben a szentiváni katolikus báró Henterek visszavették – erőszakkal – az unitáriusoktól a hajdani katolikus templomot és a hozzá tartozó javadalmakat. Ezt követően kijavíttatták a templom megrongált falait, amit megörökített a sekrestyeajtó felirata is. A templom visszaszerzését követően nem került azonnal helybeli katolikus pap a hívek gondozására, holott a Henter testvérek közül Gáspár ez időben már katolikus pap volt. A hívek gondozását valószínűleg Kézdivásárhelyről vagy Brassóból kijáró szerzetesek végezhettek 1731-ig, amikortól szentiváni plébánosként Fülöp Ilyés ferences szerzetes neve ismeretes. Ettől kezdve már nem szakadt meg a szentiváni plébánosok sora.

A katolikus nemes, országos tisztségeket is birtokló Henter család a katolikus hívek pártfogójaként már a 18. században bebizonyította, hogy nemcsak templomot foglalni, de templomot fenntartani is tud. 1775-ben a romos állapotban levő tornyot építtette újjá saját költségén br. Henter Ferenc és felesége, Almássy Krisztina. Ezt az építkezést örökítette meg 1820-ban a templomtorony homlokzatán elhelyezett tábla a következő felirattal: Ex VOTO AEDIEICARUNT ILL (ustrissimus) D.(ominus) FRANC(iscus) L(iber) B(aromis) ENTER DE S(epsi):SZ(ent). IVÁNY S C l.l.ET AP.(ostoli) Cl.:REGE MA(ies)T(a) TIS CAMERARIUS ET INC(lusis) SEDIS SIC(ulicalis)HAROMSZEK SUPR(emus) IUDEX REGIUS ET CHARISSMA CONT(esa) HORA LISS (ima) ILL(ustrissi) MTA D(omina): B(eata): CHRISTINA ALMÁSI AO SALUTUS 1774 SUB AD MDUM R. DUD. IOANNE CSÁKI PIEBANO EJUSDEM ECLESISZSIVN (Sepsiszentivány).

A templom javítását tovább folytatta a Henter család, akik közül Henter Anna a templom kórusát építtette újjá és látta el kőfallal, mint ahogy azt a karzaton húzódó 1777-es évszám is hirdeti. E két főúri hölgy volt az első, aki a templomban bemutatandó szentmisére alapítványokat tett. Almási Krisztina 1778-ban és 1780-ban 83, illetve 16 Ft értékben, míg Henter Anna 1815-ben 100 Ft értékben. Ezen összegek azonban, ahogy azt a Domus bejegyzéséből megtudjuk, kölcsönadás révén elkallódtak.

1800-ban a hívek összefogása révén újrafödték a templomot és ,,kifehérítet-ték”, de e javítások is áldozatul estek az 1802. októberi földrengésnek, mely számos középkori székelyföldi templom összeomlását okozta, köztük a sepsi-szentivániét is. A hívek így három évig ismét templom nélkül maradtak. Ez idő alatt a katolikusok az uzoni Mikes család udvari kápolnájában vettek részt szentmisén. Henter Anna és a hívek összefogása révén az istenházát sikerült a régi alapokon nyugodva 1805-re alapjaiból újjáépí-teni. Ekkor nyerte el a templom a mai, ún. népi barokkos formáját.

A templom javításának következő állomása 1830-31, amikor zsindellyel újrafedték és piros festékkel lefestették a torony födelét. A templomhajót 1840-ben, majd 1876-ban újból befödték, ez utóbbi alkalommal az uzoni Temesváry János gondnok költségén. Ugyancsak az ő költségén deszkakerítéssel vették körül a templomot, s felállították a mostani főoltárt, amelyhez a Keresztelő Szent János titulusú oltárképet Fogarassy Mihály püspök ajándékozta.

Mivel a hagymasisakos torony födele 1880-ra romos állapotba került, a szent-iványi Apor Gábor, a király személye körüli miniszteri titkár adománya révén a torony új fedélszerkezetet és bádogtetőt kapott.

Az ezt követő évben a hívek és Temes-váry János főgondnok hathatós segítségével sikerült kicserélni a templom kis orgonáját, 210 Ft költséggel megvásárolták a kolozsvári Szent Péter-templom elő-nyomós, 4 változatú kisorgonáját, melyet Kolonics kézdivásárhelyi orgonaépítő mester kijavított s a templomba behelyezett.

1943 december 17 – római katolikus templom bejárata előtt – dr. Szokolay Dénes földm. min. s. titkár és Szentiványi Zsófia esküvőjén

1890-re újra halaszthatatlanná vált a templomnak és magának a nemrég javított toronynak a fedése. Kreigher Péter vállalkozó 1988 Ft-ért elvállalta a munkát, de a munkálatok során kiderült, hogy a torony felsőgerendái is kicserélésre szorulnak. A brassói főesperes Möller Ede vármegyei mérnökkel kiszállva megállapította a kárt, s a Római Katolikus Státus Igazgatótanácsától a 700 Ft-os többletköltség kifizetését kérelmezte, amelyet a Státus a korábbi költségekkel együtt készséggel folyósított. A hívek közül többnyire a nagybirtokos Apor, Szentiványi, az uzoni Temesváry család adományozott jelentős összeget, de így is csak a kiadások egytizedét tudták saját erőből pótolni. A Státus nagylelkű segítsége nélkül a javításokat, melyek révén a torony 62 cm-rel megemelkedett, nem tudták volna elvégezni. 1892 tavaszán 90 Ft költségen kifestették a templomhajót, illetve kijavították a megrongált padokat.

A templomi felszerelést is sikerült gyarapítani a háborús időkben azáltal, hogy a püspöktől új monstranciákat kapott ajándékba a szentivánlaborfalvi és maksai egyház, így a régit, az 1731-ből valót elküldték az egyházi múzeumnak. A hívek adománya révén vásárolt az egyházközség új búcsújáró feszületet, feltámadási szobrot, pénzszedő perselyt. Jánó Borbála hajadon a Szent Antal-szobrot adományozta állvánnyal és a hozzá tartozó persellyel együtt a templomnak, melyet 1916. július 2-án megáldottak és a templomba helyeztek.

Rill Albert plébános 1921. szeptemberi elhelyezése után a szentiváni hívek Kopatz Gergely óradnai plébános személyében új lelkipásztort kaptak. Az ő plébánoskodása alatt 1924-ben került részletes javítás alá 10 000 lejes költséggel a templom, amelyet a kifestés után Szőcs Géza brassói festő freskókkal is díszített. Szent Cecília képe a kórusba, a hajóba Jézus szíve és a szentélybe a Szentháromság került. A 80-as évek földrengései következtében a mennyezet beomlott, így a freskók is részben tönkrementek. Helyreállításuk nem történt meg, s a mennyezetre mindent takaró lambéria került.


 

UNITÁRIUS TEMPLOM

 

A laborfalvi unitárius templom 1826 -ban épült, belsejében van egy emléktábla, amelyet 1939 – ben helyeztek el Berde Mózsa (1815 – 1899) emlékére, aki az 1848-49 -i forradalom és háromszéki önvédelmi harc egyénisége és vezetője volt.

 

 


 

 

REFORMÁTUS IMAHÁZ

 

A 170 lélek körül mozgó szentivánlaborfalvi református leányegyházközség lelkipásztora Bartos Károly vallástanár, a komollói anyaegyház lelkipásztora,  gondnoka pedig Kelemen Alpár mérnök úr.  Az istentiszteleteket a helyi református imaházban tartják mely épület udvarán található a két haranggal rendelkező harangláb. Emlékhely az imaház udvara, ahol Páll Ferenc emlékére állított kopja áll, ki a helyi malomipar megteremtője, a település egyik jótevője volt.

 

 


BIKFALVA


 

forrás: https://www.facebook.com/Sz%C3%A9kelyf%C3%B6ld-mad%C3%A1rt%C3%A1vlatb%C3%B3l-508012605988763/

 

REFORMÁTUS TEMPLOM

 

bikfalvi református templom a Bodzai-hegyek lábánál, Barcaság és Háromszék határán elterülő falu fölött lévő magaslaton emelkedik. Az erődített műemléktemplom, egyike Székelyföld legszebb templomainak. Románia műemlékeinek jegyzékében a CV-II-a-A-13148 sorszámon szerepel.

Az egyházközséget először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említették. 1477-ben Bykfalva, 1508-ban Bikfalva néven szerepelt a korabeli dokumentumokban. Egyházi források szerint a bikfalvi református tornyos templomvár 1450-1501 között épült. A román-kori templom hajóját és szentélyét még a 15. századbanlebontották és gótikus stílusban átalakították. A tornyát 1768-ban megmagasították és íves-tornácos sisakkal látták el. A régi gótikus templom helyébe 1863-ban újat építettek, a templom lőréses várfala és védőtornya megmaradt.

Harangját Johannes Neidel szász mester öntötte 1640-ben. Orgonáját a kézdivásárhelyi Kolonits István készítette 1861-ben. A templomot 1889-ben és 1901-ben javították. 1939-ben Debreczeni László tervei alapján a torony új sisakot kapott, akkor készült el a téglafalba foglalt tornácív is. A második világháború idején a torony felső része megsemmisült, amelyet 1945-ben eredeti formájában állítottak vissza.

Az egykori bikfalvi erődített műemléktemplom szentély-hajó-torony térrendszerű épület volt, amelyből ma részben a torony őrzi eredeti formáját. Az 1863-ban újjáépített templom nyugati homlokzata előtt gúlasisakos, középkori eredetű torony áll. A templom nyeregtetővel fedett. Az északi oldalon két félköríves, a déli oldalán négy félköríves ablak kapott helyet, ugyancsak a déli oldalon van a portikuszos bejárat. Hajója síkmennyezetes, az orgonakarzat félköríves árkádon nyugszik. Berendezéséből említésre méltó kehely alakú kő szószéke.

Az 1640-ben öntött harang felirata: „O REX GLORIE JESV CRISTIE VENI CVM PACE IO HANNES NEIDEL BRAS(OVIEN…)” „Bikfalui. Az Istennek Dicziretire CZINÚTATVK EZ HARANGOT 1640.M.V.” A cinterem bejárata a toronytól délnyugati irányba egy faragott faoszlopok által tartott tetőzet alatt nyílik.

 

A templomvár látványos részét a megyében is egyedülálló 20 méter magas tornya képezi. Az ajtóküszöbtől számított 13 méter magasságig a torony falai a 15. században épültek. A terméskőből felrakott oldalfalainak vastagsága 1,50 méter. A földszinti rész késő gótikus belső tere terjedelmes. Fiókos dongaboltozatát kettősen hornyolt terrakotta bordák hálózata díszíti. A kiszélesedő torony alsó részét két méter magasságig nem borítja vakolat. A nyugati oldalon, a délnyugati sarokhoz közel néhány kövön 17. század végi évszámos-monogramos vésett felirat olvasható. A torony és a templom találkozásánál az északi és a déli falon egy-egy későbbi támpillér található. A toronyba a nyugati oldalon egy ajtó nyílik. A toronyaljnak megmaradt a késő gótikus boltozata.

Vaskos falait déli, nyugati és északi irányba emeletenként egy-egy keskeny magas lőrés töri át. A második emelet fölötti 3,5 méter magas szint a 18. században épült. Fölötte 2,5 méternyi rész téglából épült és magába foglalja a 18. századi toronymagasítás tetőszerkezetének tornácos részét, amelynek tartóoszlopait íves ácsszerkezet köti össze. Két tartóoszlopon A.T.1768. felirat olvasható. A legfelső szint 1863-ban épült, ugyanakkor készült a toronysisak is, amelyet 1939-ben a Debreczeni László által tervezett, ma is álló kupolával cseréltek fel. A templomot és a tornyot övező védőfal szabálytalan kör alakú, amelyet az új templom építésekor keleti irányba törtvonalú falrésszel bővítettek ki.

A toronytól délnyugati irányba van a cinterem bejárata, amely a faragott faoszlopok által tartott tetőzet alatt helyezkedik el.

Északra a torony előtt 130 cm vastag kőfal húzódik. Három lőrésének 110×90 cm nyílású fülkéje az udvarról elérhető magasságban található. A 15 méter hosszúságú helyenként 1,20 méter szélességű vaskos falszakasz egy beugrással 90 centiméterre keskenyedik és ebben a vastagságban keríti a templomot. Az északi és a déli oldalon nincs több lőrés. A falakat kívülről pillérek erősítik. A védőfal magassága a torony előtt a legnagyobb. A várudvar bejáratától nyugati irányban a középkori várfal egy része még eredeti formájában áll. További részei az új templom építésekor semmisültek meg.

 


 

ORTODOX TEMPLOM

 

A falu központjában, a főút mellett, van a helybeli, kevés számú román ajkú lakosság számára az 1936-39-ben épült, bizánci kupolás ortodox templom. Titulusa Szent Péter és Pál apostolok. A templom közelében látható az első világháború bikfalvi áldozatainak emlékoszlopa.

 

 


SEPSIMAGYARÓS


 

fotó: Juhász Ábel

REFORMÁTUS TEMPLOM

 

A református templom látványa, a falu központjában egy magaslatról uralja a helységet, délnyugati fekvésű, egységet alkot a közeli parókia és kántori lakás épületeivel. Bár a művészettörténet nem említi, építészeti szempontból mégis érdekes-értékes épület. Építését 1752-be kezdték, a fennmaradt számadáskönyvek tanúsága szerint a munkálatok 1758-ig elhúzódtak. Mai formáját több átépítés és toldás során nyerte el. Az építkezés költségeit a hívek adománya fedezte. Kezdetben torony helyett fa haranglábat állítottak a templom mellé. Korábbi, középkori templomról nincsenek adataink és ez érthető, hiszen a falu első írásos említése 1512-ből származik. Ugyanakkor a korábbi templomoknál gyakori védelmi szerepet betöltő kerített fal is hiányzik.

A XVI. századtól a hívek, a szomszédos Szacsvára jártak istentiszteletre. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az egyházközség már a templomépítést megelőzően a XVIII század elején önállósult, aktív egyházi életről a környező településekről beszolgáló lelkészek gondoskodtak. Erre utal, Márkos Ferencné született Koré Anna adománya, aki 1736-ban ón úrasztali tányért adott a helyi egyházközségnek. A ma is meglévő klenódium körirata: ATTA ISTEN DICSŐSÉGÉRE VALO TANGYERTA M[AGYARO]SI EK[LÉZSIÁNAK 1736. ESZTENDŐBEN MARKOS FERENCZNÉ. 1768-ban pedig Kese Mihály adott az eklézsia részére egy ón boros kancsót. Saját lelkésze 1771-től lett a településnek, ekkor kezdték ugyanis az egyház anyakönyveit vezetni. Nevét sajnos nem ismerjük, de az 1775-ben tett egyházlátogatás alkalmával utasították a lelkészt és az iskolamestert, hogy ne,,vegyüljenek bele semmiféle politikába.” Ugyanekkor elrendelték, hogy a templom megrepedezett falait állítsák helyre. Erre következő évben sor is került, három évvel később pedig zsindellyel való újrafedése is. Sajnos a hívek nem sokáig örvendhettek a megújult istenházának, mivel az 1794-ben faluban pusztító tűzvész a templomot és a közelében álló egyházi épületeket is érintette. A károk nem lehettek annyira súlyosak, kijavításukra már ugyanebben az évben sor került.

Sőt ekkor már harangtornyot is toldtak a templomhoz, melynek meredek toronysisakja alatt a térségben eléggé ritka nyitott tornác található, melyet zsalugáterek borítanak. A kijavított templomot ez évben újból is szentelték. Ezt követő néhány évben készült el a templom ma is álló berendezése: az ólomkeretes üvegablakok, a karzatok kazettás mellvédjei, az úrasztala, a szószék.

A hívek nagylelkűségéről tanúskodnak a templom legszebb értékei˘: a hatszögű ólomkeretbe foglalt hutaüveges ablakok, melyek közül négynek a felső szegélyében adományozójuk nevét is feltüntették.

Sepimagyarósi református templom
A református templom karzatának egyik kazettája.

Az ólomkeretes ablakokon írja az adományozóknak a nevet. KOVATS T[E[REZI[A] R[I]TA felirat jelöli a karzat ablakának a készíttetőjét. A templom keleti felén levőt JANTSO JANOSNE 1797; a nyugati oldalon levőt MAGYAROSI JÓZSEFM[A]GY[A]RO[S]I ÉVA 1797; az északi oldalon levő egyik ablakot KOREH ANDRAS (itt az üvegszemeket elválasztó lécen szerepel az 1797-es évszám); a másikat, melynek felső részén az ólombetétek hiányoznak, a feljegyzések szerint MAGYAROSI ISTVÁN csináltatta. A két karzat mellvédjeinek kazettáit is festett virágminták díszítették, melyek hasonlóságot mutatnak a szomszédos szacsvai templomban találhatókkal. A karzaton szereplő 1797-es évszám datálja a festés elkészültét. A festő nevét sajnos nem ismerjük, csupán feltételezzük, hogy az 1760-as évektől működő,, háromszéki festőiskola” valamelyik tagjának a hozzáértéséről tanúskodnak a kazetták. A padok mellvédjét is virágmintákkal díszítették, de ezek már sokkal egyszerűbbek, s valószínűleg későbbiek. A festett kazettákat és a padok mellvédjeit az 1954-1955-ös javítás alkalmával olajfestékkel borítottak. Ugyancsak barnára festették a karzatok alsó részét borító deszkákat, padokat, eltakarva a kazettákkal azonos virágmintás díszítését. A 2013-ban végzett helyreállítási munkálatoknak köszönhetően azonban feltárultak a templombelső rejtőzködő értékei. A téglából készült szószék virágmintás ornamentikája révén egyedülálló a környéken. Valószínűleg ez is a 18 század utolsó évtizedeinek a munkája, mivel a szószékkorona már 1806-ban készült. Ez utóbbi felirata az adományozó megyebíró nevét is megörökítette: ÖRÖK EMLÉKE ns MOGYÓROSI BENEDEK ÚRNAKAnno 1806. A szószék mellett külön álló padot (Mózes pad) az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint 1817-után a papné és a mesterné számára készítették. A szószékkel szembeni pad mellvédjén áll az eklézsia egyik patrónusának, a helybeli nemes Jancsó családnak festett címere. A hatszögre formázott úrasztala az 1794-es tűzvész után fenyőfából készült, rajta virágmintás díszítésben készíttetőjének, Koréh Andrásnak neve szerepel.

A sepsimagyarósi református templom alaprajza és sematikus metszete.

Az 1802. október 22-én bekövetkezett földrengés számos háromszéki templom romlását okozta. Ez alól a magyarosi sem lett kivétel. A település templomában okozott kárt ismét javítani kellett. Mivel az északi és nyugati falak sokáig nedvesedtek 1840-ben ismét nagyobb helyreállítási munkálatokra került sor. Két évtizeddel később zsindely helyet cserépfödést is kapott a templom. A fenti átalakítások során a nyugati oromfal volutái barokk, míg a két portikusz háromszögben záródó oromfalak a korai klasszicista stílus jegyeivel gazdagították a templomot. Két karzata közül a nyugati, vagyis hátsó karzat is a 18. századi javítások alkalmával készült el. Ide kívülről egy toldott portikuszból vezet a feljáró. A hagyomány szerint a karzaton a szegények ültek, napjainkban csak kivételes, ünnepi alkalmakkor használják. Orgona beszerzésére a 18 század elején nem találunk adatokat, de a számadáskönyv beszámol arról, hogy 1791- rendbe hozatják az elromlott orgonát és fujtatót. A ma is álló egy manuálós és négyregiszteres orgonátNagy József brassói orgonaépítő mester készítette 1885-ben. A hangszer a 20 század közepén meghibásodott, orgonaszekrénye sípjai nélkül áll. A templom építésével egy időben elkészült haranglábba 1783-ban került a kisebbik harang, ekkor,,újra rendezik” a haranglábat is. A nagyobb harang vásárlására 1798-ban került sor, mely a második világháború kezdetéig teljesített szolgálatot. Újraöntéséről tanúskodik az alábbi felirat.: ,,AZ 1798-BAN ÖNTÖTT ÉS ÉVI SZOLGÁLAT UTÁN ELREPEDT HARANG ANYAGÁBÓL ÚJRAÖNTÖTTE A SEPSIMAGYAROSI REF. SZENT EGYHÁZKÖZSÉG 1941-BEN.” A kisebbik harang már 1837-ben elrepedt, de a következő évben újraöntötték. Az első világháború alatt sok más társával együtt ez is áldozatul esett a harangrekvirálásoknak. Helyébe 1922-ben vásárolták a ma is szolgálatot teljesítő új harangot a következő felirattal: BESZEREZTE A SEPSI MAGYAROSEV. REF. GYÜLEKEZET KÖZADAKOZÁSBÓL 1922.

A 19. századi javítások sorát az 1885-ös évben végzett munkálat zárta, ezt követően csaknem egy fél évszázaddal később 1954/1955-ben végeztek állagmegőrzési munkálatokat, de kevésbé szerencsés módón. Beke Tibor lelkész feljegyzését idézve:”Amint két atyafit láttam dolgozni a templom körül… elfödvén azokat a részeket melyek piszkosak és hibásak átvillant rajtam a gondolat, hogy ezek az emberek elfödik a múltat.” Ekkor mázolták barna olajfestékkel le a karzatok festett kazettáit, a padok mellvédjeit, és vakolták be a szószék díszítéseit. A település alig száz hívőjének anyagi megterhelést jelentett a templom eredeti állapotának helyreállítása, ezért 2013-ban a Kovászna Megyei Tanácshoz pályázatot nyújtottak be. Az elnyert támogatásnak köszönhetően a templomban újra nagyobb szabású munkálatok zajlottak.

Sánta Ferenc restaurátor által végzett belső feltárás és konzerválás következtében újra eredeti szépségükben fogadja a látogatót, a patinás ornamentikájú épület.

 

 


UZONFÜZES


 

ORTODOX TEMPLOM

 

Lakossága 2002 – ben 189 fő volt. nemzetiségű személyek lakta település a Feketeügy partján. A XVII. században az uzoni Mikes grófok román zselléreket telepítettek a vidékre, először kaszálás idejére, majd véglegesen mezei munkálatokra. Így alakult ki a település. Ortodox temploma 1990 – ben épült, védőszentje Nagy Szent Vazul (Sfântu Vasile cel Mare).